Munkanélküliség és alkoholizmus – Hogyan küzdjünk meg már józanul a ránk szakadt idővel?

Zalán már három éve nem iszik alkoholt, és úgy érzi, ő már túl van az egészen. Úgy gondolja, soha többé nem nyúl a pohár után. Zalánnak jó munkája van, pont eleget keres, egy keveset félre is tud tenni. Az élete rendben van. Ahhoz képest rendben, amiből jött: alkohol és káosz. El sem tudta volna korábban képzelni, hogy majd pont ő fog egy rendezett családban élni, aminek létrejöttében neki éppen ugyanolyan fontos szerepe van, mint a családja többi tagjának. Az élete sínen van, szoktuk mondani. De mi van akkor, ha hirtelen megszűnik az álommunka, és belassul az élet. Jön a munkakeresés, rengeteg idő, de valahogy nem hívnak a leendő munkaadók, vagy ha be is hívják, az interjú után nem történik semmi. Sok helyről visszautasítást kap úgy, hogy be sem hívták interjúra. Mi történik akkor, ha megjelenik a józan életünkben újra az idő, amiből sok van? Egy felépülő függőnek különösen nehéz lehet egy ilyen időszak. Újra meg kell küzdenie olyan dolgokkal, amelyekkel, úgy gondolta, már nem kell. A munka elvesztésével az önértékelésünk is csorbulhat, a környezetünk pedig, akik tudtak a korábbi függőségről, esetleg attól tarthatnak, hogy újra elkezdődik a rémálom. Bizonytalan ilyenkor a helyzet, a félretett pénz pedig nem minden esetben segít, de nyilván jól jön, ha hosszabb ideig nem találunk újra munkát. Egy felépülő függőnek az énképét pozitív látószögbe kell helyeznie saját maga számára. Ha ez már megtörtént, a munka elvesztésével megint félő, hogy önmagunkat okoljuk majd a történtekért. A pozitív önkép is lerombolható hosszú munkanélküliség alatt, a mellőzés érzése újra kikezdheti a pajzsot, amit magunkkal hordozunk a szer elhagyása óta. Ezt a pajzsot ápolni kell, megerősíteni, hogy aztán a napjaink részévé válhasson.

A céltalanság is megjelenhet az egyén életében, ami jelentősen megnyirbálhatja önbecsülését, és kirántja sokszor az ember alól a talajt. Célunk, azt hisszük „csak” a munkakeresés, pedig ennél sokkal több. A napjainkat meg kell szervezni, be kell iktatni programokat, amelyekbe kapaszkodhatunk majd nehezebb óráinkban. A kapcsolatainkat ápolni kell, új embereket is megismerhetünk. A munkanélküliség egyik legveszélyesebb eredménye pedig a szociális elszigetelődés lehet. Eddig munkahelyi közösségbe tartoztunk, ahol, ha nem is barátságokat, de tartós és szoros ismeretségeket alakíthattunk ki a munkatársakkal. Ez egy remek érzés egy felépülő függőnek, hogy a szer nélkül is képes kapcsolatokat kialakítani, ráadásul minőségi, fontos kapcsolatokat. A közösség és a cél kiesése egy sokkal stabilabb lelkiállapotú embernél is okozhat gondokat, pláne annál, aki évekig küzdött önmagával. Józanságunk erős, de sajnos nem alapértelmezett.

Rengeteg embernek az identitásába is beépül az, hogy milyen munkát végez a nap nyolc-tíz órájában, és hát van, hogy több időt töltünk a munkahelyen, mint a családunkkal. Ilyen szempontból a munkahelyi közösség biztonságot is adhat a függőnek ugyanúgy, mint a jól felépített, bizalmas családi kapcsolatok. Ha az elszigetelődés egyre hosszabb ideig jelen van az életünkben, a magány fokozódhat és rossz irányba is terelheti gondolatainkat. Furcsán a már jól megismert célok, függő életünk célkitűzései felé indíthatnak ezek a hosszú magányosságban eltöltött napok, hetek. Egy alkoholista célja a napi adag megszerzése volt, és sajnos órákon át elfoglaltságot jelentett, még ha nem is tűnik utólag valódi elfoglaltságnak a boltról boltra járkálás, majd a lakásban vagy kint, eldugott parkokban az alkohol elfogyasztása. A régi berögződések, megszokás még egy stabil lábakon álló józanság alapjait is megrengetheti, ha nem vigyáz az illető. Így a visszacsúszás láthatatlan kapuin könnyen belekerülhetünk újra az ördögi körbe, amit, azt hittük, már magunk mögött hagytunk. Ilyen esetben sokan valamifajta célt tűznek ki maguknak egy új munka megszerzése mellett persze. Vannak, akik tanulnak, képzésre járnak, fejlesztik önmagukat, és az ilyen tevékenység nagyon jól beépül a mindennapokba. Érdeklődésünk szerint járhatunk valamilyen tevékenység köré szerveződő közösségbe is. Itt a kedvelt hobbi, foglalatosság mellett új ismeretségekre is szert tehetünk, így a szociális elszigetelődés is csökkenthető, meg is szüntethető. A különböző AA csoportok látogatása is igen hasznos ilyenkor. Sokan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi, így könnyeb lehet a stagnálásból való továbblépés. Az idő minőségi kitöltése kulcsfontosságú. Ne az önmarcangolás, haszontalan merengés legyen a napi tevékenység, hanem lássuk magunkat közösségek tagjaként.

A művészet kiemelten segíthet a bennünk rejlő kreativitás kiélésében. Zenéljünk, járjunk társastáncra, fessünk, szobrászkodjunk, vagy barkácsolhatunk akár művészi szinten is. A visszaesés nem kudarc, de nyilván ezt a lehető legnagyobb erőbefektetéssel szeretnénk elkerülni. Ha az életünket biztos lábakra állítjuk, közösség részeként működünk, és a napi rutinunkat is megtervezzük, nem lesz baj. Ha pedig túl hosszúra nyúlik a munkanélküliség, és ijesztő a hirtelen visszatérés, vállalhatunk alkalmi munkát az általunk ismert, kedvelt témakörben. Önkénteskedhetünk vagy pedig részmunkaidős állást is kereshetünk, ami már egy nagyobb lépés a teljesállású emberek világába. Meg kell értenünk, hogy az idő nem ellenség, hanem egy lehetőség, hogy olyan dolgokat csináljunk, amelyek a mi hasznunkra válnak. Zalán fejlődik, új szakmát tanul, esetleg megszerzi a jogosítványt végre. Eljár egy olyan közösségbe, ahol ping-pongoznak és teniszeznek is. Emellett pedig online AA csoportba is jár, amiben csatlakozik hozzá néha a felesége is, így ő is részese lesz ennek az új helyzet megoldásának. Megtanulják, hogy ne csak túléljék ezt az időszakot, hanem éljék úgy, ahogy nekik a legjobb, ahogy a legtöbbet hozhatják ki magukból is és a közös életükből.