Miért nem elég az akaraterő? – A függőség valódi természete

Az akaraterő fontos tényező lehet a függőségek leküzdésében, de a legtöbb esetben nem
elegendő a sikerhez. A függőség egy komplex, többdimenziós betegség és az egyén
akarata már hatástalan az összeadódó problémákkal szemben. Olyan biológiai,
pszichológiai tényezők és környezeti ingerek befolyásolják a függőt, hogy talán nincs is
értelme akaraterőről beszélni, csupán a felépülési szakaszban. Persze, vannak kivételek,
akiknek maguktól sikerül kilábalni ebből a betegségből.

A függőség kialakulása egy hosszú folyamat. Ezalatt az idő alatt az agy jutalmazó rendszere
annyira módosul, ez a neurobiológiai változás olyannyira beágyazódik, hogy nehéz lenne ezt
csupán akaraterővel megváltoztatni. A természetes örömforrások már kevésbé kielégítőek,
így kialakul a tolerancia, ami azt eredményezi, hogy egyre nagyobb dózisra, intenzívebb
élményre van szükség az eredeti hatás eléréséhez.
Ezek a változások nemcsak a jutalmazó rendszert érintik, hanem olyan területeket is,
amelyek a stresszkezeléssel, tanulással és memóriával kapcsolatosak. Emiatt a korábbi
élmények és környezeti ingerek is erősen befolyásolhatják a viselkedést, visszahúzva az
egyént a függőség irányába.

A függőség gyakran összefüggésben áll érzelmi problémákkal, traumákkal, stresszel vagy
akár mentális betegségekkel is. Sokszor a függő számára egy szokás vagy anyag
fogyasztása a megkönnyebbülést, a stressz csökkentését jelenti, így nehezebb elhagyni.
Megfigyelhető, hogy a szer a diszfunkcionális otthontól való menekülést, de akár magát az
otthont is jelentheti az egyén számára. Egy alkoholista apától, az emlékektől való
menekülést is jelentheti a szer, de a gyerekkorban megélt emlékek olyannyira befolyásolják
az embert, hogy a felnőtt életében valakinek pont a megszokottat jelenti, az ismerős érzést,
ahova el lehet bújni egy stresszes élethelyzet elől.

Egy függő életében a környezeti hatások is erősen jelen vannak. Ezek még inkább
gyengíthetik az akaratot. Lehetnek szokások, társadalmi elvárások; munkahelyi, családi
összejövetelek, események, ahol az alkohol központi szerephez jut. Ezenkívül a
hozzáférhetőség is egy nehezítő körülmény, hiszen az alkoholhoz bármelyik boltban hozzá
lehet jutni, ünnepekkor pedig mindig nyitva van egy-egy kocsma, étterem. Egy “jó”
alkoholista pedig gondol arra, hogy egyszer kifogyhat az otthoni raktár. Emiatt pedig
megszállottan gyűjt, félretesz valamennyit, amely mennyiség elég lehet a következő napra,
hétre is akár.

Az elvonási tünetek, valamint az ezektől való félelem is hozzájárulhat az akaraterő
gyengüléséhez. Egy több éve keményen szert használó ember nem tud egyik napról a
másikra leállni, valamint itt már az előzőekben leírt tényezők olyannyira jelen vannak, hogy
az ezek miatt kialakuló tünetek ijesztőek, túlságosan kellemetlenek lesznek, amit
elkerülendő inkább folytatódik a használat. Ha “csak” pszichológiai függés vagy ragaszkodás
alakult ki, könnyebb lenne a szertől való megszabadulás, de ezt egy függő nem igazán
ismeri fel, nem érzi, hogy talán még lehetne esélye az orvosi segítség nélküli gyógyulásnak.
Az akaraterőhöz mindenképpen kell egy olyan perspektíva, egy látásmód, ami a jövővel is
foglalkozik. Csak akkor mutatkozik meg a cél, amiért érdemes küzdeni. Addig viszont marad
a most, amivel nem lehet hosszútávon tervezni.